Leonardo da Vinci halálának 500. évfordulójára emlékezve, Franciaország és a Louvre múzeum egy fantasztikus kiállítást szervezett, melyen volt szerencsém tárlatvezetőként dolgozni. A francia csoportjaim mellett szeretném kiemelni a szívemnek legkedvesebbiket a SziSza baráti körét, amely november elején járt Párizsban és vezetésemmel megtekintette a kiállítást. A “Leonardo 500” sorozatban egy virtuális tárlatvezetést kínálok mindazoknak, akik szeretnének velem együtt végigsétálni a kiállításon és bepillantani Leonardo zseniális világába.

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy véleményét és észrevételeit ezen bejegyzés végén / alján található komment ablakba írja le ! Amennyiben kapok visszajelzéseket, folytatom a virtuális tárlatvezetést! Bízom abban, hogy megtiszteltek azzal, hogy velem tartotok…, és én pedig vezethetlek benneteket…!

MILÁNÓ, AHOL A PORTRÉK ÉLETRE KELNEK

LUDOVICO SFORZA HERCEG SZOLGÁLATÁBAN

Ludovico Sforza és Leonardo motivációs levele

Pinacoteca Ambrosiana /Milano/

1490 Gian Cristoforo Romano

Beatrice d’Este hercegnő mellszobra

Leonardo főbb festményei Milánóban

Porték / bibliai témájú festmények

Leonardo 18 évet töltött a milánói hercegi udvar szolgálatában. /1482 – 1499/ A Biblioteca Ambrosiana-ban őrzik azt a dokumentumot, amelyet a városba érkező fiatal művész Ludovico Sforzanak, Milánó urának címzett. A mai szóhasználatban ezt motivációs levélnek hívnánk. A kor és a hely kihívásainak megfelelően, ebben Leonardo első helyen említi a hadászati-mérnöki ismereteit. Utána azon feltalálói érdemeit sorolta fel, amelyeket udvari művészként a dinasztia hírnevének szolgálatába állítana. Mintegy mellékesen, csak az utolsó, a 10. pontban tesz említést a festészeti ismereteiről: “…… és békeidőben egyébként tudok úgy festeni, mint bárki más!”

LEONARDO ÉS AZ UDVARI PORTRÉK

Leonardo három festménye

1483 – 1490 Egy kottát tartó fiatalember / A Zenész/

A hercegi szeretők portéi

Leonardo Milánóban töltött éveiben több olyan zseniális portét festett, amelyek segítségével bepillanthatunk a hercegi udvar világába. Ezek a képek a lombard hagyományoknak megfelelően egy sötét egybefüggő háttér előtt ábrázolják a modellt. Ez utóbbit viszont a Mester, – a flamand festészetben már régebben is alkalmazott – 3/4 pozícióban ábrázolta. A csak részben általa készített képen, nagy valószínűséggel Franchino Gaffurio, a Milánói Dóm karnagya látható. A kezében tartott kotta talán korának nagy művészeti dilemmájára utal: “Melyik művészeti ág az elsődleges“? Leonardo a festészetről írt tanulmányában, azt felsőbbrendűnek, egy isteni dologként megfogalmazható, adománynak tekinti.

LA BELLE FERRONNIERE

A kiállítás emblematikus “arcának“, az 1495 – 1497 közötti időszakban festett, La Belle Ferronnière néven ismert portéról ránk pillantó hölgyet választották. Ezt a Louvre múzeumában őrzött festményt / 62 × 44 cm /, az elmúlt időszakban restaurálták. Minden ilyen beavatkozás és a hozzá kapcsolódó elemző kutatások, egy-egy lépéssel közelebb visznek bennünket Leonardo festészetének megértéséhez!

A FLAMANDOK TITKA

1464. Alesso Baldovinetti, Szűzanya gyermekével

1464. Baldovinetti, Szűzanya gyermekével /részlet/

1475. Antonello da Messina, Il Condottiero

A középkori festészetre a tempera technika volt a jellemző. Baldovinetti, Madonnáját is ezzel módszerrel festette. Itt a festékszemcséket tojással és vízzel elegyítették, mielőtt egy ecset segítségével az előkészített fafelületre vitték volna fel. A kinagyított részleten jól látható, hogy az arcot bekeretező fátyol, már olajtechnikával készült. A XV. század közepétől kezdve Antonello da Messina és velencei festőtársai közvetítésével terjedt el Itáliában a flamandok hosszú időn át féltve őrzött titka, az olaj technika! Ez már egy áttetsző, színeiben és részleteiben gazdag festést tett lehetővé. Tudjuk, hogy Antonello dolgozott Milánóban és egy alkotása, talán éppen a zsoldosvezért “Il Condottiere” ábrázoló képe a hercegi lakosztályt díszítette. Leonardo újító művészetének egyik garanciáját pontosan az olajfestés technikájával való találkozás jelentette!

LEONARDO MŰVÉSZI NYELVEZETE

1489 – 90. Leonardo da Vinci, Hermelines Hölgy

1477 – 1478. Leonardo da Vinci, Ginevra de’ Benci

1490 – 1497. Leonardo da Vinci, La Belle Ferronnière

A porté festészet területén Leonardo forradalmian új nyelvezetet alakított ki. Az ábrázolt személyek azonosítására utalnak a kép terébe festett tárgyak, növények vagy állatok. A Hermelines Hölgy nem mást, mint a herceg gyönyörű kedvesét Cecilia Gallerranit ábrázolja. Az ölében tartott hermelin több fontos üzenetet hordozhat számunkra. Mint tudjuk, a tisztaság szimbóluma, hiszen mint Leonardo feljegyezte, inkább hagyja magát elfogni a vadászok által, mintsem bepiszkítani a bundáját egy sáros odúba menekülve. A “galay” görögül hermelint jelent, ez utalás lehet a hölgy nevére! /Gallerrani/ Tudjuk azt is, hogy 1488-ban, a nápolyi II. Ferdinánd “ordre d’ell’ermillino” renddel tüntette ki a milánói herceget. Így a fiatal szépség ölében ábrázolt állathoz könnyen, asszociálhatjuk Lucovico személyét! Figyeljük meg, hogy ujjaival milyen kedvesen simogatja az állatot és ugyanakkor hogyan tartja vissza attól, hogy elhagyja őt! A Ginevra de’Benci című képen a boróka bokor jelenti az utalást a hölgy személyére! De vajon milyen eszközöket talál Leonardo a La Belle Ferronnière esetében?

AHOGY LEONARDO LÁTTA…

A paraván és a háttér

A két tér összekapcsolása

A fény-árnyék játéka

Leonardo elfogadja és alkalmazza a lombard hagyományokat és ennek megfelelően a hátteret egy egyszínű, sötét összefüggő háttérként ábrázolja. Ugyancsak a kor szabályainak megfelelően a portretizált személyt, egy -a nézőktől őt elválasztó – paraván mögött láttatja. Ahogy az első részben a Hitetlen Tamás szoborcsoport kapcsán láttuk, Leonardo folyamatosan keresi azokat a művészi eszközöket, amellyel a két teret – szent / profán – össze tudja kapcsolni. Hogyan lehet beléptetni a nézőt a kép terébe? A hölgy nem ránk, hanem mögénk pillant, így mindannyian bekerülünk az ő világába! A mű restaurálása során végzett “spectrométrie de fluorescence des rayons X” és a “réflectogramme infrarouge” vizsgálatok felderítették, hogy a festő hogyan változtatta lépésről-lépésre a fény-árnyék foltokat, ezzel tömeget adva a portetizált figurának.

KI IS VOLT VALÓJÁBAN A “A BELLE FERRONNIERE”?

1539. Egy hölgy portréja: ” La Belle Ferronnière

Leonardo da Vinci, Az « igazi» Belle Ferronnière

Ingres, La Belle Ferronnière /rajz/

Egy Louis Guyon nevű orvos már a XVI. század közepén említést tesz arról, hogy François Ier francia király /1515 – 1547/ nagy nőcsábász hírében állt és hogy híres hódításainak egyik alanya egy féltékeny ügyvéd felesége volt. Az 1539-ben készült festmény ” La belle ferronnière” címet kapta. A következő században élő Sieur Mézeray, ugyancsak mesél nekünk a király hódításairól, és újabb információkkal szolgál a hölgy kilétét illetően. Szerinte a féltékeny urat Ferron-nak hívták és egyáltalán nem örült annak, hogy rajta kívül más is a “hasára fekteti” a kis feleségét. Ezért látogatta a nagy szakértelemmel bíró helyi prostituáltakat, akiktől szándékosan összeszedet egy látványos nemi betegséget. A királyi szerető a maga módján továbbított ezt a hódítójának. Több forrásból tudjuk, hogy François Ier sokat szenvedett a “pisilő-szerkezetén” tündöklő, folyamatos gyulladásban lévő fekélytől! Hogy az ő szavaival éljek: “Isten ott büntet engem, ahol vétkeztem!” A XIX. századig a profilból ábrázolt, francia divat szerint öltöztetett hölgyet nevezték La Belle Ferronnière-nek. Ingres ugyanezt a címet írta egy névtelen olasz nőről készült nagy sikerű rajza alá! Így szállt az ismeretlen milánói hölgyre az elnevezés!

KIT ÁBRÁZOLHAT A FESTMÉNY?

1493. Ambrogio de Predis – Bianca Maria Sforza

1490 – 1497. Leonardo da Vinci, La Belle Ferronnière /részlet/

1490. Gian Cristoforo Romano, Beatrice d’Este

Teljes biztonsággal, sajnos nem jelenthetjük ki a porté alanyának kilétét! Az biztos, hogy a milánói herceg időszakának divatjegyeit viseli magán. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha összehasonlítjuk Bianca Maria Sforza portréjával, annak öltözetével és fonott, kendővel díszített hajviseletével. A drága anyagból varrt mély dekoltázsú piros ruhához, az ujjakat ezüstös zöld szalaggal rögzítették. A hölgy nyakát ékesítő gyöngysor is az uralkodói környezetben divatos ékszer volt. Az utóbbi évek kutatásának eredményei valószínűsítik, hogy a a képen a herceg feleségének /Beatrice d’Este/ udvarhölgyét /Lucrezia Crivelli/ láthatjuk, aki egy fiúgyermekkel ajándékozta meg Ludovicot! A múlt tanít bennünket: mindig oda kell figyelni, hogy kit veszünk fel bébiszitternek a gyerekek mellé!

A KÖV. RÉSZ TARTALMÁBÓL….

A virtuális tárlatvezetés következő részében, Leonardo Milánóban festett vallási témájú képeit fogom elemezni. Természetesen terítékre kerül majd az Utolsó vacsora is!

Ha cs(U)dával határos módon idáig elolvastátok, akkor 1-értelmű, hogy lejjebb kell keresni a kommentablakokat, ahova tudtok nekem / nekünk visszajelezni. Szeretettel várom az észrevételeiteket, és NE felejtsétek el ajánlani és megosztani a bejegyzést a baráti körötökben! KÖSZÖNÖM!

A képgalériában található fotók valamelyikére kattintva az kinagyítható és a fehér nyíllal a képek léptethetők!

Galéria
Megosztás
Share on facebook
Share on email
Share on print
Share on twitter
Share on linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hasonló bejegyzések