AMIKOR A ZENE SZÍNEKBEN SZÓL (1)

2018. november 30-án a Madách színház Tolnay Szalonjában Brauer Ildikó festőművész “Jazzelők” c. kiállítását nyithattam meg. Szeretném megosztani veletek ezt a fantasztikus élményt!  Köszönöm, ha megbíztok az értékítéletemben, megnézitek az alábbi zseniális képeket és a hozzájuk fűzött gondolataimat!

De igazán nagy élményt úgy szerezhettek magatoknak, ha felveszitek a kapcsolatot a művésznővel! Segítségével bejuthattok a színházba és együtt tekintitek meg a kiállítás képeit:

brauerildiko@gmail.com

+ 36/20 983 07 21 

www.brauerildiko.hu

 A MŰVÉSZETEK TEMPLOMÁBAN

A rendezvény szellemiségéhez valóban méltó helyen, a fővárosi művészeti élet egyik központjában kerültek a festmények bemutatásra. Nagy izgalommal vártam a napot, hogy végre odaállhassak a közönség elé és
az alkotóval együtt kommentálhassam a műveket.

A színházhoz érkezve, egy futó pillantást vetettem bejáratnál álló plakátra. Éreztem, a szívem erős kalapálásba kezd! Belépve a kiállítóhelyiségbe,  éppen Ildikó utolsó instrukciói hangzottak el a beállításokra vonatkozóan. A csendes határozott utasítások zöngéibe beleszövődtek az első vendégek türelmetlen “Hol vagytok? Gyeretek, zseniális! “ üzenetek hangjai!

AZ IZGALOM A TETŐPONTJÁN…!

Körbepillantottam a termen, ahol a várakozás izgalma szinte tapinthatóvá vált a minket körülölelő levegőben. Ott álltunk egymás mellett, bátorító pillantásokat postázva, de lelkileg már mindketten a képek világában jártunk. Aztán jótékony félhomály ereszkedett a teremre és elindult a közös utazásunk a zene és a festészet világában.

ÚTAINK ÉS ÉLETÚTJAINK

A nagyméretű kép előterében látható lépcsők, első pillantásra egy pódiumon álló, hármas kapuzattal díszített szentélyre emlékeztető épülethez vezetnek. De ha jobban megfigyeljük, ebben az alsó mezőben egymással párhuzamosan futó utakat is láthatunk, ahol az egyes blokkok az emberi életek, sorsok kilóméterköveit szimbolizálják. Tekintetünk a bal oldali, múltba vesző masszából, a jobb oldalon látható sárga lángokat tartó edény felé halad.

Az épület háromosztatú kapuzata és üzenetei:

A bal oldalon a nyílás nem más, mint egy sziklába vájt alagút! Bejáratánál egy erőt sugárzó, katonai sapkát viselő őrtorony áll! A középső kapu már a tudás felé vezet bennünket. A megismerés színes lépcsőin haladva, időről-időre újabb szintet érhetünk el. Ennek bejáratánál egy, a tudás tárházát jelölő könyvtár áll! A jobb oldali bejárat a hit égi szférája felé nyit kaput. Közepén áll egy olyan létra, amely mindannyiunkban létezik. A kérdés csak az, hogy elindulunk-e felfelé rajta? Egy kék lámpa világítja meg a fokait és bátorít bennünket: “Ne féljetek”! A sárga antik parázstartóban ott lobog a szent tűz, amely a kezdetektől beragyogja az emberi lét földi útjait.

A káoszból, a tiszta fény felé haladunk mindannyian! Be kell járjuk útjainkat, ahol az erő biztonságot, és a tudás hatalmat jelent. De mindezek nem vezetnek a fényre, hit és megtisztulás nélkül!

IDŐUTAZÁS

Aki megtekinti a kiállítás festményeit, valójában egy időutazásra vállalkozik. Ennek során a lényegi dolgok kikristályosodnak és kicsinyenként már csak ezeket látjuk a kompozíció terében. A bennünket kürülvevő fizikai világ dogai  leegyszerűsödnek, szerepük csupán az egyszerű útbaigazítás. A kép terében teendő lélekutazásunk során ezek mögé kell bepillantanunk!

Nesztelen siklunk egy jelzések nélküli világban! A festőművész aláírása az egyetlen konkrétum ebben a furcsa időalagútban, amely még a mi konkrét földi világunkhoz kapcsol bennünket! Egy csúcsíves kék boltozat, mint egy jótékony katedrális boltosul fölénk. A fehér keret már a végtelen teret beborító lélek birodalma.

Az úton nincs semmi, ami megállítson bennünket, ellenállhatatlanul siklunk egy időkapu felé. Ezen átpillantva, egy új kozmikus dimenzió világa nyílik meg előttünk. Hozzánk viszonyítva, ott a fekete föld és a kék ég 90 fokban elfordulva jelenik meg. Nincs szükség a fehér világra, mert odaát mi már tiszta lelkek vagyunk!

Lehet, hogy miközben még itt járjuk fizikai akadályokkal teli útjainkat, a túlvilági lelkek vezetnek, segítenek bennünket? Lehet, hogy őket láthatjuk az alagút boltozatának ég-kékjében felsejlő követekként?

HONNAN JÖVÜNK ÉS HOVA TARTUNK?


Az univerzum végtelen és alaktalan vörös tengerében, az ember szimbiózisban él az őt körülvevő természettel A kép jobb alsó szektorában látható leveleket ugyanaz a szín élteti, mint bennünket. A művésznő a festészet eszközeivel  mutat rá, hogyan lélegzünk együtt a minket körülvevő világgal! Az embercsoport feje fölött, babérlevelekre emlékeztető korona lebeg, amely kapcsolatot teremt az égiekkel! Az ember a teremtés koronája, mert gondolkodik!

A csoport jobb szélén, félig takarásban látunk egy, az idők távlatából érkező figurát. De találunk a közösségben kopasz egyiptomira, maszkot viselő indiánra, tógában álló ókori görög vagy római polgárra emlékeztetó sziluetteket is. Nincs szükségük szavakra! Gesztikulálnak, jelbeszéddel kommunikálnak, mentális kozmikus beszélgetést folytatnak.

A meditálók köréhez nem tartozó, azon kívül álló ember: a bölcs képe. Figyeli a közösség életét, küzdelmeit és elgondolkodik rajta! Mi nézők, vele azonosulunk azonnal. Mezítelen lába jelzi, hogy természeti lények vagyunk! De bal lábával tesz egy határozott lépést, a természeten áll és civilizált státuszának megfelelően szandált visel.

AZ EMBER ÉS VÁGYAINAK VILÁGA

Az ember maga köré épít egy mesterséges világot és benne éli ünnep és mindennapjait. Ennek lenyomatát láthatjuk a két, érzetben hozzánk közelebbi alakzatokban. Ezek az ég felé törő kapuk jelölhetnek egy utcát, melynek két oldalán, hatalmas felhőkarcolók állnak!

Az ember bennük és velük éli mechanikus életét, de időről időre átpillant egy hőn vágyott másik világ felé. Mindennapjaiból hiányzik valami, amit folyamatosan keres!  Ezt áhított szférát nem ő építette, nem ő uralja! E felé lövi ki időről-időre vágyai nyílvesszőit kísérletet téve arra, hogy a boldogságából hiányzó részt megcélozza és magáévá tegye!

Mi most pontosan erre teszünk kísérletet, amikor megtekintjük a Jazzelők c. kiállítás képeit!


Kérem, hogy az alábbi kommentben jelezzétek, ha elolvastátok a blogbejegyízésemet!

Hamarosan küldöm a kiállítás további festményeiről készült fotókat és a róluk szóló gondolataimat…..!