Párizsba újra beszökött az ősz, ilyenkor elmondhatatlanul szép az ezer színbe öltözött város. Öröm benne sétálni és élvezni a nap, arcot és lelket melengető sugarait. Andalogva a Latin negyed mesés világában, hagytam magam beleveszni a hangulatos kis utcák kacskaringós szövevényébe.
Egyszercsak a híres Boulevard Saint-Michel sugárúton, találtam magam. Ott álltam a Cluny kávézó teraszán, lehúnyt szemeim előtt megjelent egyik kedvenc költőm: Ady Endre. A szokásos kis asztalkájánál ült, és gyors mozdulatokkal írt valamit a noteszébe, majd felnézett rám. Elmélázott egy kis ideig, egy szemvillanásnyi idő alatt ezernyi kép vonult el szemei előtt. Látta magát az őszi elmúlás színeiben, bőrén érezte a kínzóan elillanó élet suhanását. Hallani vélte Léda búgó hangját, de gyötelmes civódásuk veszekedésük visszhangját is.
Szinte még most is látom, ahogy sercegett a a toll papírlapon, megszületett a kép amelyben Ady ballagott a Szajna felé. Lelkében égtek kis rőzsedalok, de vajon tudja-e valaki, hogy milyenek is voltak azok? Tudna-e valaki akár csak egy kis rőzsedalt is dúdolászni a fülembe? Vagy elég az, ha Ady hallja őket? Elég, ha a benne vibráló melankóliát és elmúlást a szerelem érzetével egy keserédes koktélba vegyíti és felkínálja nekünk?
Az őszi város meleg fuvallata, az Adyval történt találkozás hűvösen borzongató élménye, és a megannyi párizsi találkozásom emléke bátorított, hogy leírjam nektek érzéseimet.
KÖSZÖNÖM, ha meghallgatjátok és visszajeleztek a lap alját található kommentablakban!
Külön köszönet Kautzky Armand barátomnak, aki lelkét és hangját adta a versem megszólaltatásához!
Kérlek, hogy kattints a kép alatti linkre:
https://www.facebook.com/istvan.szirbek/videos/3648987085431579
Szirbek István: A SZERELEMRŐL
Ha szerelmed keresed, legyen benne fiatalság
Beszéde legyen könnyű, elméje pedig élénk.
Formája legyen szép, de ne legyen tökéletes, vigyázz!
Mert a túl nagy szépség fogságba ejtheti elméd!
Ha van egy nő, aki rád talált és szeretett már,
Hálátlan iránta sose légy!
Add meg neki a reményt, mit tőle vár,
És tedd, amit a szerelem neki már megígért.
A tiltott Vénusz lepedőjén kell szomjazni,
Lopni és lopni az időből, míg az éjszaka sötét.
Mondj bármit, és merj bármit kimondani,
Suttogjon ő is, akkor távol az ébrenlét.
Tagadja, vagy megtagadja, nem baj! Csak próbálja mégis!
Veszítsd el magad a szerelem végtelen vizén,
Leplét az éjszaka rátok teríti, de vajon még meddig,
A szerelem legyőz mindent, itt érzem még számban furcsa ízét.
