AMIKOR A ZENE A SZÍNEKBEN SZÓL (2)

2018. november 30-án a Madách színház Tolnay Szalonjában Brauer Ildikó festőművész “Jazzelők” c. kiállítását nyithattam meg. Egy előző bejegyzésben már bemutattam néhány fantasztikus festményt és írtam róluk érdekesnek tűnő gondolatokat.  Köszönjük mindazoknak, akik “foglalkoztak velünk” és visszajeleztek a blog hozzászólás rovatában!!

Kérem engedjétek meg, hogy az alábbiakban bemásoljam Brauer Ildikó festőművész sorait, melyek a ékesen szólnak az alkotás csodájáról!

Brauer Ildikó: Az alkotás misztériuma

        Amikor az érzések feltörnek és nem hagynak nyugodni, különböző képek villannak fel előttem. Ezek a víziók szabadon szárnyalnak és egy idő után egymás mellé, mögé vagy közé  rendeződnek. Pontosan úgy, mint amikor a zenészek felhangolják hangszereiket, majd felvesznek egy ritmust és teljes egészében azonosulnak vele. 

        Festményeimben egyszer csak kirajzolódnak az “üzenetek”,  de ki tudja honnan érkeznek? Ezekhez a képekhez szinte mágnesként kapcsolódnak a színek! Számomra egy mű akkor készül el, amikor összhangba kerül azzal az érzéssel, amiből felbukkant. Az elkészült alkotás már egy olyan átalakulási folyamat eredménye, ami semmivel sem hasonlítható össze. A katarzis élmény, a flow állapot ami egy kép megszületéséhez kapcsolódik, “ünneppé” teszi a művész mindennapjait.

        Az alkotás akkor folytatódik a képben, amikor az új tulajdonosához kerül. Most már az ő érzéseivel és világával kapcsolódik össze…! Az “ünnep”és a vele járó flow élmény az alkotással együtt átadódik és tovább él!

A kiállítás képei a Madách színházban csak az előadások szüneteiben tekinthetőek meg! DE……….!!!!

HÁROM KIVÉTELES ALKALOM!

2018. december 13-án, 19-én és 2019. január 10-én, 18 – 19 óra között személyesen találkozhattok Brauer Ildikó festőművésszel a Madách Színház Tolnay-Szalonjában és vele tekinthetitek meg alkotásait. Vegyétek fel a kapcsolatot Ildikóval!

brauerildiko@gmail.com

  + 36/20 983 07 21

www.brauerildiko.hu

AMIKOR A ZENE MEGSZÓLAL A VÁSZNON

Minden ami körülvesz bennünket, részt vesz a hangok és így a zene megszületésében. A zongorabillentyűk felénk görbülő sávjában egyszer csak képzeletben kiválasztunk és leütünk egyet! Erre a varázsütésre, a fekete-fehér fadarab életre kel és megszólaltat egy hangot a kompozícióban! Majd egy újabb és újabb önálósítja magát kecses tánba kezdve a vásznon!

A zene így megjelenített látványa, a “kép-hang-sor” hozzánk vezet, hozzánk ér! A kompozíció jobb alsó előterében, egy furcsa “áttetsző-testű” nagybőgőt láthatunk. Tulajdonképpen ezek mi vagyunk! Ahogy a hangszer “fa-doboz-testében” rezonálnak és felerősödnek a hangok, úgy most ez bennünk történik meg a kép láttán!

Az élmény, csigavonalban folytatatja útját a kompozícióban. Minden életre kel, amit a hangok megérintenek. Ha él, akkor mozog és táncra perdül! Így tesz a szék, az asztal és a rajta látható üveg és a csészék is.

Minden kultúrában  az arany materializálja a fényt, a Teremtőt és a teremtő erőt!  Ahol zene születik, ahol a hangok megszólalnak a festményben, ott valaki éppen teremt és hullani kezd az “aranyos-hang-eső“!

“ARANYOS-HÍD” EGY MÁSIK VILÁG FELÉ…

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a kép főszereplője egy tárgyat tart kezében és azt ritmusosan rázza. Egy dobost látunk, aki az őt körülvevő ritmushangszereket szólaltatja meg? Ha figyelmesen szemügyre vesszük a kompozíciót, abban egy behúnyt szemű énekesnő átszellemülten áll mikrofonja előtt, transzba esve attól a zenei élménytől, ami éppen most éri! Ennek a varázslatos pillanatnak lehetünk itt cinkos szemtanúi! 

A benne vibráló és őt körülvevő rezgések a vásznon láthatóvá válnak! A kompozíció alsó részét domináló kék alap bal oldali szektorában, egy éppen most megszülető hangzás forog, amelyre felülről pillantunk le. A különböző színek más és más zenei tónust jeleznek, melyek gyorsuló forgába kezdve egy színes “hang-érzetbe” olvadnak! Ez az összetett zenei élmény gyújtópontja!  Társaival dinamikus interakcióba lépve, hatnak egymásra és kitöltik a kép terét. A zene és a festészet múzsái a teremtés arany-sárga hullámzásával körülölelik a művésznőt, megteremtve benne a katarzis ritka élményét! Behunyva szemünket elindulhatunk vele, át azon a “lélek-hídon“, ami egy másik világába vezet! A művészet tiszta világában találhatjuk magunkat, ahol megszűnik idő és tér! Csak ekkor nyílnak ki a festményben a szemek, amelyek kérdően pillantanak ránk: “Átjutottatok-e velünk a másik világba?” 

SZÓLÓK GYÖNGYSORA

Amikor behunyt szemmel Jazzt hallgatunk és megpróbáljuk befogadni az élményt, sok hatás ér bennünket egyszerre. Miközben minden hangszer a maga zseniális hangzásával hozzájárul a motívum megszületéséhez, a kavalkádból időről-időre kihallatszik egy, amint az virtuóz szólóba kezd! Erről szól ez a kép is! Segítségével részesei lehetünk egy kivételes zenei varázsnak!

A kép előterében látható billentyűzet irányából látszik, hogy nem mi játszunk rajta! Mi csak bepillantunk a festmény terébe, ahol a zeneszerszámok önálló életüket élik. A fekete és fehér sávok nyugodt, egy ideig szinte várakozó pózban állnak, majd a zene hevületében kiemelkednek és egymásra torlódnak. Virtuóz szólójának kulmináló pontján, a zongora átadja a stafétabotot társának. Megérintve a nagybőgőt, az átveszi a hallott motívmot. Húrjai újra és újra odacsapódnak nyakához, amely kicsinyenként a zenei hullámzáshoz idomul. A húrfeszítő kulcsok végtelenbe vesző, ismétlődő felvillanásai jelzik, eljött a pillanat, a következő társán a sor. Ez nyílvánvaló kihívás elé állítja a barátnőjét: a trombitát, amely fémes süvítéssel kanyarodik a zenei éterbe. Torkából színes hangfoszlányok törnek fel. A megfelelő pillanatban megérinti a cintányért, amely egyben a kompozíció közepén keringő dobcsapat vezetője.

A hangszerek, mint bolygók körbe-körbe keringenek saját világukban, járva zseniális táncukat, ahol szólóik, mint gyöngyök fűződtek fel egy láthatatlan zenei szálra, melyet csak a művészerte érzékeny emberek tudnak láttani és csak az erre érzékeny emberek tudnak felfogni!

HANGOK, SZÍNEK, ÉRZETEK

A jazz, a maga csodálatos zenei világát úgy tudja felénk sugározni, hogy érezzük, egyszersmint rend és sokszínűség árad belőle. A rend nyugalmat teremt körülöttünk, míg a sokszínűség szórakoztat bennünket. Hallgatva dallamfürtjeit úgy érezhetjük, hogy értjük a hozzánk intézett üzeneteket és hogy őszinteségével kitölti énünket! 
Hogy lehet mindezt a csokorba szedhető “érzés-halmazt” egy festmény világába sűríteni?

A kompozíció csak tiszta színeket használ, melyek őszinte érzéseket váltanak ki belőlünk! Egymás fölé festett, zenei kottákra emlékeztető sávokat láthatunk a festményen. Ezek minden irányban folytatódnak, kilépve a kép teréből a végtelen felé szélesítve azt. Ahogy a kotta dallamsora felcsendül, megszületik bennünk egy tiszta érzet. Ezt a festőművész egy egyszínű zónával jelöli a kompozíció terében. Majd folytatódik a sor, szól a zene! Újabb kottasor zenei hangajai csendülnek fel, egy újabb, de teljesen más érzetet váltva ki bennünk. Úgy “épül” a kép, mint ahogy “épül” a zene!

A térben megjelenő kinagyított színes hangjegyek a kottának azon pontjait jelölik, ahol a zenét hallgató nézőben a tiszta érzet megszületett. A kép közepén álló,  pirosba öltözött hölgy is jazzt hallgat! Jól látható, hogy őt éppen most találta meg egy olyan zenei pillanat, amely lelkületét zöldre festette.

A KOTTA BENNÜNK VAN

A kotta fehér lapjain általában öt kottavonal látható, melyek rendezett sorai között fekete hangjegyek jelzik a zene vonulatját. Itt a szokásos zenei milieu már nem létezik, nincsenek hanjegyek, nincs violinkulcs, de nincs kezdet és vég sem! Az alkotó zsenialításának köszönhetően, szemünk előtt egy új zenei világ születik meg, sőt ennek mi is részesei lehetünk!

A kotta kétszínű lapjai, itt egy világos alapra festett sötét rombuszmezőre egyszerűsödnek le! A hangjegyek helyett mértani formák jelölik a zenei világot. Nem kell lapoznunk a kottafüzetben! A végtelenített mintázat a képből minden irányban kilép, a jazzt a négy égtáj fogadja magába.

A megszólaló zene különböző hangmagasságait már nem a hangjegy kottavonalak közt elfoglalt pozíciója adja meg. Ezt a modern kotta-tér elhajlásai jelzik számunkra. Ebben a jelrendszerben már  mi sem egyszerű “befogadó-hallgatók” vagyunk! Nem egyszerűen csak hat ránk a zene, hanem eggyé válunk vele! Kit melyik zenei pillanat talál meg magának, ……. olyan színűre szineződik a kottában! Itt már az alkotás “aranyos- hangesője” nem permetkén hull a kompozícióban álló fugurákra, hanem mint nyakláncot, vagy ékszereket viselikk magukon! A kép üzenete, hogy megértve az útmutatásokat, belépve a modern térbe egy olyan művészi utat járhatunk be, ahol  mi magunk is alkotókká válunk!

NÉZZ RÁM, HA MAGAD MÖGÖTT ÁLLSZ

Egy időtlen és végtelen térben a kompozíció látszólag két személyt ábrázol, de könnyen lehet, hogy valójában csak egy létezik! Kubista látásmódra emlékeztető módon, a fekete és fehér vonalak a figurák kontúrjait jelzik. Mintha egy prizmán át pillantanánk rájuk, azok leglényegesebb aspektusai vetülnek ki a kép terébe. A támlás foteljében ülő férfit egy perspektívát néklülöző kompozícióban láthatjuk! 

Fizikai lényét kitölti a zene, amelyet –  ahogy már korábban láttuk – arannyal és sárgával érzékeltet az alkotó. Ezek a színek árasztják el és tölti ki sejtjeit, sőt egész lényét. A melódia sávjai lassan felfelé kúszva, átszínezik a prizma minden szegmensét és a férfi füléhez érnek. Bejutva a fejébe, szemei előtt megjelenik egy allegória amely egy nő alakjában személyesíti meg a zenét. Tehát hallgatva a jazzt lelki szemei előtt megszületik a dallam múzsája.

Mivel ez utóbbi csak egy érzet, a férfi nem maga előtt látja!  Mögötte tűnik fel, de érinti a zenehallgató foteljének támláját! A festőművész ezzel jelzi számunkra, hogy a férfihez tartozik! Ráadásul rápillant, a szem pedig a lélek tükre! Ilyen az, amikor a festészet művészi eszközei lehetővé teszik, hogy a jazz a lelkünkben zenéljen!

A MŰVÉSZET ÓV ÉS VÉDELMEZ 

A festmény felületének síkján, egy gyújtópontból kiindulva elliptikus hullámok terjednek minden irányban, a végtelen felé. Az origó mélyedéséből egy férfi pillant ki. Arcát és testét fekete és fehér háló rajzolata alakítja és tartja földi fogságban. Lényét és rácsozott világának minden miliméterét bearanyozza és vele együtt lélegzik a jazz.

Oltalmat számára a mögötte ülő és őt körülölelő művészet fehér figurája biztosít. Aranyos vonalaival jótékonyan tartja ölében az Embert. A zenei  élmény megszületésének pillanatában, ez utóbbi kilép földi énjéből és egy átszellemült szabadon szárnyaló lénnyé válik! Ezt a testéből és a világ “vas-rendjéből” kiszabadult Embert láthatjuk csupa arany kontúrral a férfi előtt.

A zene és a művészet segítenek letenni földi béklyóinkat és szabaddá tesznek bennünket!


Kérem, hogy az alábbi  hozzászólások rovatban jelezzétek, ha elolvastátok a blogbejegyzésemet!

Hamarosan küldöm a kiállítás további festményeiről készült fotókat és a róluk szóló gondolataimat…..!