LOIRE MENTI CSODÁK 2 : CHATEAU DE SULLY

A SziSza baráti köre, 2018. július 4-11. között Franciaország szívében, a Loire menti csodák nyomában járt. Folytatva az utazásunk első napi programjának élménybeszémolóját, most egy fantasztikus kastélyba kalauzollak benneteket! Akik ott voltak velünk, újra átélhetik és feleleveníthetik az ott látottakat, akik pedig nem tarthattak az utazással, számukra egy virtuális vezetést javaslok! KÖVESSETEK……………!

*** A bejegyzésben szereplő fotók kivétel nélkül az utazásunkon készültek! Rákattintva a képekre, azok kinagyíthatóak!

Nagyon sok, szép köszönő sort kaptam a barátoktól, az utastársaktól! Név nélkül egyet-egyet bemásolok a bejegyzések elé! Mindenkinek közönöm, hogy ott volt velem / velünk és hogy ennyire a szívetekbe zártatok…..!

ISTván,

eltelt egy hét, és most végre odajutottam hogy egy kicsit bogarásszak a képek között, közben kortyolgatok Luka Enikő borából, és hozzá nyammogom azt a normandiai sajtot, ami ott készült ahol tavaly voltunk… Szóval, csupa olyan jó dolgok vesznek most körül, ízben, illatban és látványban, amiket Neked köszönhetünk!

Nem tudom mikor lesz legközelebb alkamunk utazni, de nagyon nehezen viselném, ha nem lenne több! Az egész út és általában az utazás hangulata, az energia, alaposság, szellemes de mégis részletes taglalása a látottaknak, egyszerűen csodálatos! A lényeg összegyűjtése, az, hogy nem a kipipálandó “kötelező” dolgokat járjuk körbe, hanem még arra is figyeltél, hogy legyen egyensúly a kastélyok, várak, templomok és múzeumok között – semmi se sok, és mindenből elég! Hogy megtüzdeltük négy (!) borkostolóval, hogy voltunk 1000 méterre a levegőben, és olyan csodát láttunk a Cher partján mint Chenonceau, voltunk 30 méterre a föld alatt egy akkora barlangban, amin végigsétálva akár haza is érnénk Pestre, és volt még lovagavatás is, de nem ám akármilyen – ilyet nem pipál (ki) az ember minden nap! Közben minden nehéz helyzethez egy odaillő megjegyzés, minden lezárul egy találó szóviccel és sanda mosollyal… és megnyugodnak a kedélyek! Bárcsak többször hallhatnám ezt, tapaztalhatnék ilyet az utcán, a munkahelyen, a szürke hétköznapokban…

Köszönöm hogy erre a néhány napra kiszínezed az életünket, és jól érezzük magunkat egy ilyen nagyszerű csapattal, a Te vezetéseddel!

CHATEAU DE SULLY, NEMCSAK PÁRIZS ÉR MEG EGY MISÉT!

Maximilien de Béthune, Sully első hercege, IV. Henrik francia király első minisztereként irányította a hugenották és a katolikusok között 36 éve dúló vallásháborúk utáni ország újraépítését. Ahogy a királyt a “Párizs megér egy misét” mondatról, úgy jobb kezét a ” Mezőgazdaság és állattenyésztés, Franciaország két emlője” kijelentéséről ismeri mindenki Franciaországban! A meggazdagodott miniszter 1602-ben vásárolta meg a kastélyt, ami 400 évig a leszármazottak kezén maradt! Az épületegyüttes a Loire folyó és annak La Sange nevű mellékfolyója találkozásánál található.

A PILLANAT VARÁZSA MINDENKIT HATALMÁBA KERÍT!

 

Azért, hogy megfelelőképp előkészítsem utazásunkat,  2018. februárjában elmentem a Sully-sur-Loire várkasélyhoz. Ahogy megláttam az épületet, azonnal nyúltam a fotó-gépezetért, hogy megörökítsem találkozásunk első pillanatát. Úgy látszik, ezzel mindenki így van! A csoport nagy része  ugyanazt tette a júliusi várhoz érkezéskor! Az épület 2 részből áll: (1) a középkori bástya, (2) a XV – XVIII. századi bővítés!

A VÁR KÁPOLNÁJA: SULLY ÉS FELESÉGE NYUGHELYE

A középkori bástya ezen újjáépített saroktornyában, Eugene de Béthune-Sully, a herceg egyenesági leszármazottja – 1884-ben alakíttatott ki egy várkápolnát. Híres őse, 1641-ben, 82 évesen húnyt el Chateau de Villebon birtokán. Az ott található sírról egy gipszmásolatot készíttetett és a földi maradványokat Sully várába szállíttatta. Az emlékművön a herceget és második feleségét: Rachel de Cochefilet láthatjuk imádkozó pózban.

A BÁSTYA FÖLDSZINTI TERME: A FOGADÓ SZINT

A középkori bástya (1) építése a 14. sz. egyik leghíresebb építésze Raymond du Temple hírnevét öregbíti.  V. (tudós ) Károly (1364 – 1380) …../info az utazóknak: fekete karikás király!!!/ francia király szolgálatában sok helyen dogozott:  Louvre, párizsi Notre-Dame, Chateau de Vincennes: Sainte Chapelle …..és a lista hosszú. A három szint hasonló belső elosztással rendelkezik. Itt, a földszinten volt az épület közösségi és fogadó tere. Itt kellett hosszú órákon át várakozniuk azoknak, akik a birtokára visszavonult miniszterrel találkozni szerettek volna!

A NEMESI SZINT: AZ ELSŐ EMELET

Az egyik sarokbástya szűk csigalépcsője vezet fel a díszterembe. Miután a XVII. sz. elején Sully megvásárolta a birtokot és rajta az erődítmény jellegű várat, nagy újjáépítésbe kezdett. A terem falainak alsó részét körbe lambériáztatta és a falakat anyaggal vonatta be. Télvíz idején, ezek így jobban megtartották a meleget.  IV. Henrik 1610-ben történt meggyilkolása után, Sullyt menesztették. Ő mindvégig meg volt győződve arról, hogy nélküle nem forog a föld, nélküle nem működhet jól Franciaország. Ezért őt vissza fogják hívni! Sohasem tették! Miután órákat várakoztatta a látogatóba érkező személyeket a földszinten – nagy kegyesen, mint egy uralkodó – ebben a teremben fogadta őket! Nem szabadott megközelíteni, csak jókora távolságból tudták végre elmondani a vendégei, hogy miért is jöttek el hozzá!

A TITKOS KASSZA, AVAGY AZ ELVESZETT KINCSEK

Ezt a helyiséget eredetileg arra használták, hogy a padlózat résein mindenféle “kedves dolgot“, ami éppen kéznél akadt: követ, lúdtollat, vagy ágytálat,….. lehajigáljanak a nem kívánatos váratlan vendégekre! Az épületben elfoglalt pozíciójából ítélve és nehéz vasajtajára rápillantva sokunknak jutott eszébe, hogy ez a szoba lehetett a herceg titkos kincstára!  Vajon miért vásárolt magának 1602-ben egy erődítmény jellegű középkori várat, amikor Franciaországban már több mint 100 éve tombolt  a reneszánsz? Talán az egész épület egy nagy páncélszekrényként működött, ahova erejthette mesés vagyonát? ……..és hol lehet most ez a kincs??? Sajnos mi sem nem találtuk meg!

MINDEN RÉSZLET SULLY DICSŐSÉGÉT KELL HÍRDESSE!

Maximilien de Béthune, egy kis nemesi család sarjaként született, majd vált Fraciaország második legfontosabb emberévé. 1606-ban hercegi címet kapott és a nemzet attyaként tekintettek rá. A mesésen meggazdagodott  politikus betegesen félt attól, hogy az eredetét firtatják, ezért ebben a “díszteremben” minden dekoráció az ő és családja nagyságáról, tündökléséről kellett szóljon! Az ablakrésekbe különböző legendás és történelmi alakokat festetett, akik  – mint választott ősök – a fehér alapon piros csíkkal díszített családi Bétune címert tartják maguk elé.

A KIRÁLY SZOBÁJA, DE MELYIKÉ…..???

A főúri és hercegi kastélyokban jellemző volt egy szobát fenntartani a király és családja számára. Henri IV ugyan sohasem tette be a lábát ebbe a várkastélyba, de az unokája, a hamarosan Napkirály névre hallgató XIV. Lajos itt töltötte 1652. év Húsvétjának zavaros időszakát. 1648 – 53 között zajló Fronde /Csúzli/ névvel illetett nemesi felkelés miatt menekülni kényszerülő régensként uralkodó mama: Ausztriai Anna, valamint Mazarin bíboros itt bújtatta a kis királyi csemetét. A szobát a kor szellemében és stílusában rendezték be!

A PADLÁS ÖNMAGA EGY ÉPÍTÉSZETI CSODA

Újabb csigalépcsők vártak ránk, hogy feljuthassunk a bástya (1) tetőszintjére. Megérte felkaptatni, mert a látvány lenyűgöző volt! A gótikus  stílusjegyet viselő tetőzet helyi tölgy és gesztenye fából készült, melynek több mint 80 % a XV. sz.-ból való. A ránk maradt középkori tetőzetet az Orleans-ból érkezett ácsok pontosan úgy alakították ki, mint egy katedrális boltozatát! Még ma is ritkaság szába megy, hogy merevítő gerendák nélkül, egy 35 m. hosszú 15 m. magas gerendázat több tonnás súlyát a külső falakra tudják terhelni! A fotók nem tudják visszaadni, a méreteket és az ott átélt élményt…..!

A VÁR ÖRZŐINEK ÚTJÁN JÁRVA…!

Lélegzetelállító élmény volt, a tonyokat és a várfalakat övező védelmi folyosón végigsétálni. Letekintve a kis nyílásokon alattunk tántorgott a hihetetlen mélység, a nagy nyílásokon kitekintve pedig elláttunk egészen a szomszéd városokig. Rápillanthattunk a beszámolóm első részében bemutatott Saint Benoit sur Loire apátság épületegyüttesére is!

A VÁR GONDNOKÁNAK IRODÁJÁBAN….

A sétánk további részében elhagyjuk a középkori bástyát (1). Miután Sully hercege megvásárolta a várat, nagy munkálatokba és bővítésbe fogott, melyet folytattak leszármazottai is. Ezen XVIII. sz.-i palotarész (2) első termében vagyunk. A XVIII – XIX. sz.-i bútorok emlékeztetnek bennünket arra, hogy milyen lehetett hajdanában egy kormányzó irodája, aki nemcsak az épület munkálatait, hanem a hozzá tartozó birtok ügyeit is intézte. Külön figyelmet érdemel a XVI. Lajos idejében készült óra amelyen a IV. Henrik király, és szeretett miniszterének szobrai láthatók! Az 1832-ben nyomtatott Voltaire 95 kötetete jelzi számunkra, hogy a nagy enciklopédista is a várkastély vendége volt!

SULLY HERCEGNŐJÉNEK REZIDENCIÁJA

Néhány lépcső vezetett bennünket Sully hercegnőjének, 1767 – 1770 között épült lakosztályába. Az 1918. január 11-én kirört tűzvész sajnálatos módon teljesen elpusztította a berendezést és a belső dekorációt. A 2007-ben történt felújjítások során, az “előszoba – szoba-kabinet” helyiségeket, a XVIII. sz.-ra jellemző  stílusban rendezték be.

A HERCEG TORONYSZOBÁJA

A hajdani és jelenlegi bejáratot biztosító torony első emeletén, a hajdani parkkal szemben találtunk rá Sully hercegének “sárga-szobájára“. Mint az előző helyiségek, ez a szoba is a lángok martalákává vált, így a berendezés és a dekoráció inkább csak stílusában, mint eredetében autentikus.

A HERCEGEK NAGY SZALONJA

A zölddel jelzett részt, a XV. sz.végén  a vár ura azért építtette, hogy a bástya (1) mellett, egy magán rezidenciát alakítson ki, ahova szükség esetén visszavonulhat. Sully hercege 1602-ben, a vár megvétele után azonnal beköltözött és így tettek későbbi leszármazottai is. A hercegi szalon minden részletében a család, és természetesen annak leghíresebb tagja, dicsőségét hivatott hírdetni. Az itáliai mintára díszített plafonon, a hadisten és a fegyvereket kovácsoló isten jelenléte, nyíltan utalnak Sully hercegének miniszteri funkciója mellett, a hedsereg tüzérségének vezetői posztjára is! Jelszava: “Quo jussa jovis” /Ahova Jupiter megy / jelzi, hogy útja oda vezet, ahova a király = Jupiter megy!

A KIS SZALON ÉS TITKAI

Hajdan Sully hercegének idején, ez a szoba titkos nyomdaként működött. Királyi engedély nélkül itt nyomtatta ki könyvét, melyet “Aeconomies royales” címen írt. Ebben fejtette ki nézeteit, hogy szerinte hogyan kellene egy országot gazdaságilag irányítani. IV. Henrik utóda, XIII. Lajos sohasem engedte volna kinyotattni ezt a könyvet, és ezt Sully is tudta! A gyermek portré Marie-Jeanne Béthune-Sully-t (1901 – 1981) mutatja. Ő volt az utolsó leszármazott és várkastély tulajdonos, aki tűvé tett mindent az épületegyüttesben, hogy megtalálja neves őse mesés kincseit, amelyről ódákat zengtek a hírmondók! Sohasem talált rá a rejtett kincsekre és teljesen elszegényedve, kénytelen volt megválni a családi hagyatéktól!

A MÚLT ÉS A JELEN LOVAGJAI

A múlt emlékét és gazdag hagyatékát őrzi jelképesen a páncélba öltözött lovag, mellyel téli találkozásom során készítettem egy szelfit! Júliusban érkeztek az újabb lovagok, így már biztosított a vár tökéletes védelme!

Köszönöm mindazoknak a megtisztelő figyelmet, akik rá(M) szánták az időt, vették a fáradtságot és kinagyítva megnézték a képeket, elolvasták soraimat.

Kérem, hogy osszátok meg a bejegyzést baráti körötökben és “síííííírva kömyörgöm“…..neCSAK likoljatok,  mert az annyit ér, mint a like-nyálon evickélő lónak a hátúszás!!!! Aki nem ismer bennünket, az NEM fogja megnyitni, vagy elolvasni a bejegyzést!!!  Ha nem írtok hozzá néhány személyes, ajánló szót….., akkor az esélytelen! KÖSZÖNÖM, aki megtisztel azzal, hogy népszerűsíti az anyagot néhány ajnló szóval!

Szeretettel várom a véleményeket, hozzá(M) / hozzá(NK)szólásokat a blog kommentjében!

A következő részben a Loire menti borvidék királynőjéhez, Sancerre-be látogatunk!

Tisztelettel és baráti üdvözlettel

Szirbek István